Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Ocicat :

Kedveli a társaságot, csendes, nyugodt természetű, szüksége van saját térre.

 

Története:

Az ocicat bundájának csíkozása emlékeztet az ocelotéra, ezért kapta ezt a nevet. Más közös tulajdonsága nincs a vadmacskáKépval. Az ocicat fajtát egy átfogó tenyésztési program keretében hozták létre az E gyesült Államokban, amelynek során sziámit, amerikai rövid szőrűt és abesszint kereszteztek egymással. Hivatalosan 1986-ban ismerték el az Amerikai Egyesült Államokban. 

Általános megjelenése: 

Az ocicat mérete a közepestől a nagyig terjedhet, meglehetősen hosszú és erős macska, zömök testfelépítéssel. Izmos és tömör alkatának ellenére elegáns és kecses megjelenésű. Az ék formájú fej nagyon erős és széles, míg a közepes méretű orr a tövénél kissé hajlított. A fülnek közepesen nagynak, nyitottnak és magasan ülőnek kell lennie. A nagy, mandulavágású szem az orr felé lejt, és bármilyen színű lehet, kivéve a kéket. Az ocicat lábai jól felépítettek és izmosak, ovális macsokkal. A meglehetősen hosszú, eléggé erőteljes fKéparok enyhén vékonyodik, a vége sötét. A szőrzet rövid, sima, selymes tapintású és fényesen ragyog. Simulnia kell a testhez, és nem befolyásolhatja a bunda mintázatát. A minta nagyon fontos, és minden egyes szőrszálon több, kontrasztos színek alkotta csíknak kell lennie. A bunda tipikus mintája csíkok és pettyek keveréke, amelyek ciklikusan ismétlődnek a testen. A farkon legalább öt csíknak, a homlokon pedig “M” formának kell lennie.

 

 

 

Jellemzői

Az ocicat

Bundája:

Rövid szőrű

Származási országa:

Finnország

Mérete:

Közepes

Gondozása:

Nem túl munkaigényes, hetente kétszer kell a bundáját fésülni és kefélni

Természete:

Kedveli a társaságot, csendes, nyugodt természetű, szüksége van saját térre

 

 

 

 

Norvég erdei :

 

Hű fajtája történelméhez, intelligens, készséges, kedveli a társaságotHű fajtája történelméhez, intelligens, készséges, kedveli a társaságot.

 

Története:

A norvég erdei évszázadokon át nagyon fontos szerepet játszott a skandináv mondákban és mesékben –ez bizonyítja, hogKépy ősi macskafajta, amelyen az elmúlt 100 évben tenyésztéssel finomítottak. A norvég farmokon élt, és ennek megfelelően erőteljes temperamentuma fejlődött ki. A fajtát először 1997-ben ismerték el a szövetségek, tenyésztése során elsődleges követelmény, hogy megőrízze természetes jellemzőit. A norvég erdei színe alapján két osztályba sorolható: előfordulhat aguti vagy aguti nélküli változatban (az aguti a vadon élő állat színe). 

Általános megjelenése:

Nagy, magas, erőteljes testfelépítésű macska, méretes csontokkal. A háromszög formájú fej oldalnézetből hosszú, egyenes és töretlen. A széles fülekben éKéps a tetejükön sólyom szerű szőrcsomók találhatóak. Az éber, csillogó szemek nagyok, tágra nyíltak és kissé ferdék, bármilyen színük lehet, a bunda színétől függetlenül. A norvég erdei hosszú lábú, a hátsó lábak hosszabbak, mint a mellsők. A farok hosszú, és mozgás közben "zászlós". A közepesen hosszú bundának gyapjas aljszőrzete van, sima, vízlepergető szőrzet borítja. A hátsó lábakon “bricsesz" látható. Kifejezetten a téli időszakbanjól kivehető nyakfodor fejlődik ki. A norvég erdei szinte minden színben előfordul, és időről időre újabb színeknbe is megjelenik.


Nem túl munkaigényes, hetente többször kell a bundáját fésülni és kefélni

Jellemzői

A norvég erdei

Bundája:

Közepesen hosszú szőrű

Származási országa:

Norvégia

Mérete:

Nagy

Gondozása:

Mało

Természete:

Hű fajtája történelméhez, intelligens, készséges, kedveli a társaságot

 

Man szigeti macska (Manx) :

 

A manx a hagyomány szerint az Ír-tengeren, Anglia és Írország között fekvő Man szigetőshonos macskafajtája.A fajta történetét nem rögzítették írásban, de valószínű, hogy mintegy 250-300 éve élnek a szigeten.Eme különleges cica eredetére csak mendemondák utalnak: egyesek úgy tartják, ősét az írek hurcolták át, más vélekedések szerint a spanyol armada csapzott hajótöröttjeként vetődtek partra.Bárhogy is történt, a fajta minden bizonnyal sokat keveredett a szigeten kikötő hajósok macskáival.

 

Az Atlanti-óceán melléktengerében, az Ír-tengerben található Man-sziget lakói fölöttébb büszkék macskájukra, a manxra, olyannyira, hogy a sziget jelképéül is ezt a fura megjelenésű, különleges cicát választották.Kép

A manx teljesen farkatlan (illetve, ha nem úgy születik, teljesen kurtított farkú), kacsázó járású, zömök testű, nagy és gömbölyű fejű, rövid, dús szőrzetű cica. Hátulsó lábai lényegesen hosszabbak, mint a mellsők.

Rendkívül ügyes, mozgékony, értelmes, igénytelen, szívós, "talpraesett" állat. Származása ismeretlen. Egyesek azt tartják, hogy a legendás spanyol Armada "hajótöröttjeként" került a szigetre, ahol később elszaporodott. Más források szerint, amikor az írek elfoglalták Man-szigetét, katonáik levágták az őshonos macskák farkát és - forgóként - a sisakjuk mellé tűzték. A farokkurtítás azután hagyománnyá vált.

 

Szőrzet színe :

-fehér

-fekete

-kék

-vörös

-csincsilla

-krém

-teknőctarka, változatos mintázattal.

 

Maine Coon :

 

Erős a kapcsolata az emberrel, ragaszkodó, csendes, tartózkodó, független.

 

Története:

Valószínűleg sosem fog kiderülni, hogy valójában honnan származik az “amerikai mosómedve Maine-ből”. Nevét az amerikai Maine államról kapta, és arról a tényről, hogy farkának “repülő” mozdulata a mosómedvéére emlékeztet. Vannak utalások, amelyek szerint az ősei amKép erikai házimacskák és angórák. Minden esetre a ma tenyésztett maine coon még mindig emlékeztet a félig vad mosómedvékre, akiket a farmerek kártékonynak tartottak. Nem ritka, hogy a maine coon kan testhossza meghaladja az egy métert, és hogy teljes legyen a kép, ennek megfelelően a farka is hosszú. Állítólag a maine coon macskák későn érnek: teljes erőnlétüket és méretüket három-négy éves korukra érik csak el. 

Általános megjelenése: 

Közepes méretű, ruganyos, izmos macska, nem lehet nehézkes testfelépítKépésű. A fej, amelynek nem lehet éles kontúrja, elölről nézve szív alakú, a szemek között és fölött széles. A nagy fülek a töveknél szélesek, a hegyük felé pedig enyhén lekerekítettek. A szem nagy, kerek és tágra nyílt. A domináns szín a világoszöld, de a borostyán is elfogadott. A lábak jól aránylanak a testhez, a hátsó lábak kissé hosszabbak a mellsőknél. A lekerekített végű farok közepes hosszúságú, a tőnél szélesebb. A szőrzet a rövidtől a közepesen  hosszúig terjedhet, finom szálú, selymes tapintású, és szorosan simul a testhez. A bunda minden esetben kék, a szőrszálak végei pedig ezüstös színűek.

 

Jellemzői

A maine coon

Bundája:

Közepesen hosszú szőrű

Származási országa:

Amerikai Egyesült Államok

Mérete:

Közepes/Nagy

Gondozása:

Nagyon munkaigényes, hetente többször kell a bundáját fésülni és kefélni

Természete:

Erős a kapcsolata az emberrel, ragaszkodó, csendes, tartózkodó, független

 

Korat (Si-Sawat) :

 

A legenda szerint a kedves természetű korat macska Tájföldről származik, ahol évszázadokkal ezelőtt V. Rama király udvarában élt. Az akkoriban Si-Sawatnak nevezett szelíd és nemes macskáról azt tartják, hogy szerencsét hoz a környezetében élőknek.

Története:

A korat hívei állítják, hogy ez a nagyon régi macskafajta érintetlen maradt a történelme során. A kritikusok pedig azt, hogy a korat nem több, mint átmenet a sziámi és a kék rövid szőrű között. A fajta terKépmészetességét elnézve, amely érvényes úgy a temperamentumára, mint a beltenyészeti rendellenességektől mentes genetikai állományára, valamint figyelembe véve az évszázados, dél-kelet-ázsiai írásos forrásokat, afelé hajlunk, hogy a korat-híveknek van igazuk. Mindazonáltal csak a XX. század második felében ismerték el hivatalosan is a tenyésztő szervezetek a korat létezését.

Általános megjelenése: 

Közepes méretű, kecses, izmos macska, amely nem lehet túl zömök. A fejnek nem lehet éles kontúrja. Az arc elölről nézve szív alakú, a szemek között és fölött széles. A nagy, enyhén lekerekített fülek a töveknél szélesek, a hegyek felé vékonyodnak. A szem nagy, kerek és tágra nyílt. A kiállítási macskák preferált szemszíne a zöld, bár a borostyán is elfogadott. A lábak arányosak a testhez képest, bár a hátsó lábak kissé hosszabbak, mint a mellsők. A farok közepesen hosszú, erőteljes, és a lekerekített csúcs felé fokozatosan vékonyodik. A szőrzet a rövidtől a közepesen hosszúig terjedhet, simul a testhez, finom szálú és selymes. A bunda színe mindig kék, és a szőrszálak vége minden esetben ezüst.

 

Jellemzői

A korat

Bundája:

Rövid szőrű

Származási országa:FONT>

Tájföld/Amerikai Egyesült Államok

Mérete:

Közepes

Gondozása:

Nem túl munkaigényes, hetente többször kell a bundáját fésülni és kefélni

Természete:

Gyengéd a gazdájához és más macskához, de élénké és agresszívvá válhat, ha betolakodnak a területére

 

Keleti rövid szőrű :

 

Intelligens, kíváncsi, valamennyivel nyugodtabb a sziáminál. Imád kóborolni, nagyon társasági és intuitív.

 

Története:

A keleti rövid szőrűvel a macskaszeretők azon régi álma vált valóra, hogy legyen egy olyan macskafajta, amely a sziámihoz hasonlóan elegáns és kecses, ám egyetlen, egységesített színben létezik. A Képfajta felmenői az egy színű brit rövid szőrű és az amerikai rövid szőrű voltak, akiknek következetes keresztezése hamar meghozta a hőn áhított egyetlen színt. A fajtát Nagy-Britanniában 1970-ben, Európában a FIFe által pedig 1972-ben ismerték el hivatalosan. Az egyetlen kivétel a havanna macska, amely már egy másik név alatt létezik. A keleti rövid szőrűnek sok helyre van szüksége a mászáshoz és a játékhoz.

Általános megjelenése:

Elegáns, kecses és közepes méretű. Jó izomzatának köszönhetően hosszú, vékony és törékeny a megjelenése. A vállak nem lehetnek szélesebbek, mint a csípő. A közepes méretű fej jól aránylik a testhez, harmonikus, ék alakú, valamint egyenes arcélekkel és kissé homorú koponyával rendelkezik. A fülek egyenesek és hegyesek, míg a szemek közepes méretűek, mandulavágásúak, és enyhén az orr felé lejtenek. A szemszínnek világoszöldnek kell lennie. A finom szálú, fénylő és selymes szőrzet nagyon rövid, és szorosan simul a testhez. A keleti rövid szőrű színét szigorú kritériumok alapján értékelik. A szolid változatnak egyetlen színe lehet, míg a cirmoson nagy kontrasztot kell képeznie az alap- és a kiemelő színnek. Az ezüst végű változat esetén jelentős különbségnek kell lennie a világos aljszőrzet és a sötét szálvégek között.

 

Jellemzői

A keleti rövid szőrű

Bundája:

Rövid szőrű

Származási országa:

Nagy-Britannia

Mérete:

Közepes

Gondozása:

Könnyű gondozni, hetente egyszer kell a bundáját fésülni és kefélni

Természete:

IIntelligens, kíváncsi, valamennyivel nyugodtabb a sziáminál, imád kóborolni, nagyon társasági és intuitív

 

 

Japán bobtail

A japán csonkafarkú, alias japán bobtail ősi, természetes távol-keleti fajta. Legfontosabb fajtajegyeit - azt, hogy mellső lábai jóval rövidebbek, mint a hátulsók, továbbá furcsa, pamacsszerű, csonka farkát - azokon az ezeréves festményeken is felfedezhetKépjük, amelyek akkoriban készültek, amikor az első példányok Kínán és Koreán át eljutottak Japánba.

Mint egy jólnevelt kutya
Jellemző még a bundáján egymástól élesen elütő foltokban megjelenő színe: a fehér, a fekete és a vörös. Japánban Mi-Ke a neve. Arról nevezetes, hogy - akár egy jól nevelt kutya - gyakran felemeli egyik mellső lábát, és így "kér", illetve "köszön". Kép

A japán áruházak kirakataiban éppen ezért gyakran látható porcelánból készült szobra, amint a már említett pózban "üdvözli" a látogatókat. Ezeket a szobrokatManeki Nekónsik, "köszönő macskának" hívják.

Jelleme
Intelligens, barátságos, hűséges cica. Szeret úszni és kutya módjáraapportírozni. Gyakran hallatja hangját, de ennek ellenére egyáltalán nem hangos, inkább azt mondhatnánk, hogy nagy "szókinccsel" rendelkezik. Élelmezése meglehetősen bonyolult feladat: kizárólag halat eszik! A hideg időjárásra is módfelett érzékeny.

 

Szőrzet színe :

-fehér

-fehér-fekete

-ritkábban fekete

-ezüstszínű

-vörös

-tarka foltos.

 

Himalája macska :


A himalája macska tudatos tenyésztés eredménye.Először az 1920-as években keresztezték svéd genetikusok kísérleti jelleggel a perzsát és a sziámit, de ekkor még nem terjedt el a hibrid fajta, professzionális tenyésztése csak az 1950-es években indult meg.A cél a sziámi mintázatának és a perzsa alkatának, illetve jellemének az ötvözése volt; sokan panaszkodtak ugyanis az előbbi fajta hangosságára és impulzív természetére, ezért a szakemberek úgy vélték, hogy a sziámi jellemvonásai megszelidíthetők egy ilyesféle frigy által.A keresztezéssikert eredményezett, a CFA pedig 1964-ben jegyezte be új fajtaként a himalája cicát.Kép

 

A kis "keverék"
Több évtizeddel ezelőtt egy fanatikus tenyésztő elhatározta, hogy keresztezi a sziámit a perzsa macskával, s olyan cicát alakit ki, amelynél mindkét fajta jellemzői megtalálhatók. Az eredmény: egy hosszú szőrű macskaféle - típusában perzsa, szőrzetmintában sziámi. Nos, valahogy így keletkezett a himalájaként ismertté vált hibrid fajta. 

Egyes törzskönyvező egyesületek ugyan nem hajlandók külön fajtaként elismerni, hanem a perzsa osztály egyik színváltozataként tartják nyilván, de ez a himalája macska rajongóit egyáltalán nem zavarja.

Perzsahasonmás

Való igaz, hasonlít a perzsákhoz: a széles, gömbölyű fej, a nagy kerek szemek, a rövid, fitos orr, a zömök test, a tömzsi lábak, a hosszú, leomló szőrzet - mind olyan sajátosság, amely mindkét fajtánál megtalálható. A himaláját egyébként colour-point színjelei (a testszíntől eltérő végtagszínek) teszik jellegzetessé.

 

Szőrzet színe :

-barnás- vagy szürkésfehér, sötétebb foltokkal.

 

Havannai barna :

A havanna barna első egyedei már az 1890-es években felbukkantak Angliában a különböző kiállításokon, de ekkor még svájci hegyi macskaként vagy barna sziámiként említették őket.A fajta ezután eltűnt, és csak az 1950-es években fedezték fel ismételten az angol tenyésztők.A kiállításokon az 1950-es évek végén jelent meg ismét a havanna barna, majd hosszas szakmai viták után önálló fajtaként is elismerték.Mivel a havannai barna erényei ellenére sem tartozik az igazán népszerű macskák közé, tenyésztése pedig a fajtiszta populáció korlátozott száma miatt eléggé körülményes, manapság sem foglalkoznak túl sokat ezzel a fajtával.

 

A szép gesztenyebarna macskát Angliában tenyésztették ki a házimacska és egy csokoládéKép színű sziámi macska keresztezésével, 1951-ben. Színe eredetileg a havanna-szivarra emlékeztetett. Kedves természetével és intelligenciájával meghódította az egész világot. 

A havanák bundája finom, rövid, csillogó. A meleg gesztenyebarna szín minden árnyalata elfogadott, ha nem túlságosan sötét és felnőttkorban nem vehető észre benne árnyékoltság vagy csíkozás. Feje hosszú, homloka ferde lefutású, orrtövében mélyedés tapintható. Az orrtükör és a tapintószőrök barna, a talppárnák fahéj-rózsaszínűek. Szeme mély zöld színű.

A test karcsú, izmos, a farok ostorszerűen elvékonyodik. A keleti macskák csoportjába tartozik. A különleges megjelenéshez és elegáns kiállásához különleges jellem is tartozik. Élénk, érdeklődő, beszédes, játékos. Nagyon aktív macska, akkor érzi magát a legjobban, ha szabadon felfedezheti a kert minden zegzugát, de mivel nagyon odaadó, örömmel tölt néhány órát az emberektársaságában is. 

A havana, mint sziámi unokatestvérei, született szórakoztató. Imád a középpontban állni és csodáltatni magát Azonban hajlamos az öntörvényűségre is. Mivel szőre nagyon rövid, ápolása különösen könnyű: pamutruhával óvatosan, finoman dörzsöljük végig az egész testet (különösen fiatal állatoknál és vemhes nőstényeknél kell rendkívül gyengéden eljárni).

 

Szőrzet színe :

-sötét mahagóni vagy csokoládé barna.

 

Egyiptomi mau :

Nagyon élénk, kifejezi vágyát, hogy a lehető legaktívabb lehessen, sok gondoskodást és figyelmet igényel, makacs és rettenthetetlen.

 

A fajta őse Észak-Afrikában élt, valószínűleg az egyiptomiak háziasították a kora ókorban.Bár eleinte munkamacskaként szolgált az emberek mellett (a kártevőktől védte a terményt), később isteni minőséggel ruházták fel, tisztelettel bántak vele, és vallásos kultuszt kerekítettek köré.A nyugaton élő macskabarátok csak a 20. században ismerhették meg ezt a  különleges cicát, az Egyesült Államokba pedig csak 1956-ban jutottak el az első példányok.A tenyésztők közül érthető módon sokan beleszerettek ebbe a különleges cicába, így viszonylag sokan kezdtek el foglalkozni a fajtával.A CFA először 1977-ben engedélyezte a mau versenyeztetését a fajtiszta cicáknak rendezett kiállításon.

 

Története:

Bár származási országaként az Egyesült Államokat ismerték el, az egyiptomi mau valószínűleg már jóval korábban, 1953-ban is létezett Olaszországban. Egy olasz nemes hölgy vitt haza magával Egyiptomból egy macskát, amelyet egy szíriai kannal keresztezett. Vélhetően ez a hölgy viKéptte aztán az Egyesült Államokba a kereszttenyésztésből származó kiscicákat a szüleikkel együtt. Az Egyesült Államokban megkezdődött a tenyésztési program azzal a céllal, hogy kialakítsák a macska alkatának jellemzőit, amelyek először a fáraók sírboltjait díszítő macskaábrázolásokra emlékeztettek, különösen a kecses testalkat és a pettyes bunda miatt. A CFA 1968-ban ismerte el hivatalosan a fajtát, ám csak 20 évvel később jelent meg az első tenyésztett pár Európában, egészen pontosan Svájcban. A FIFE 1992-ben ismerte el hivatalosan az egyiptomi maut.

Általános megjelenése: 

Közepesen hosszú, közepesen magas, méltóságteljes macska, jól fejlett izomzattal. Jellegzetessége bőrének laza gyűrűzöttsége, amely a lágyékrésztől a hátsó térdig terjed. A közepesen hosszú fej ék alakú, lágy konKéptúrokkal. A közepes méretű fülek a töveknél szélesek, a hegyük felé csúcsosodnak. A mandulavágású szemek méretük miatt nem keltenek keleties benyomást, színük egres-zöld. A lábak, amelyek jól aránylanak a testhez, hátul hosszabbak, a mancsok vékonyak, kecsesek és enyhén oválisak. A rövid, selymes, sima szőrzet egyedi jellegzetességei a minden egyes szőrszál körül elhelyezhedő többszörös gyűrűk, amelyek rendkívül feltűnőek a fajtára jellemző alapszínen. Az egyiptomi maut három színben tenyésztik: ezüstben, bronzban és füst színben.

 

Jellemzői

Az egyiptomi mau

Bundája:

Rövid szőrű

Származási országa:

Amerikai Egyesült Államok

Mérete:

Közepes

Gondozása:

Könnyű gondozni, hetente egyszer kell a bundáját fésülni és kefélni

Természete:

Nagyon élénk, kifejezi vágyát, hogy a lehető legaktívabb lehessen, sok gondoskodást és figyelmet igényel, makacs és rettenthetetlen

 

Egzotikus rövid szőrű :

Nyugodt, gyengéd, visszafogott, élvezi, ha dédelgetik, és nagyon jó a természete.

 

Története:

Még egyszer megemlítjük, hogy amerikai tenyésztők tenyésztették ki az ideális családi macskát, mégpedig a hosszú szőrű perzsa, az amerikai rövid szőrű és kevés burma keresztezésével. Az egzotikus rövid szőrűnek, amelyet csak 1966-ban ismertek el hivatalosan, sikerült az a diadal, amelyre más macskák is áhítoztak: olyan a megjelenése és a természete, akár a perzsáé, viszont sokkal könnyebb gondozni. Napjainkban az egzotikus rövid szőrű a perzsa színek mindegyikében fellelhető. 

Általános megjelenése:

Mérete a közepestől a nagyig terjedhet, zömök testalkatú, rövid lábakkal, széles mellkassal, óriási vállakkal és izmos háttal. A nyak rövid és erőteljes. A fej kerek és nagy, jól aránylik a testhez. A koponya igen széles, a homlok kerek, a pofák teltek. A kicsi, egymástól távol elhelyezkető fülek a hegyüknél kerekek és dús fülpamaccsal rendelkeznek. A nagy, kerek szemek rendkívül kifejezőek, tiszták és ragyogóak. Az egzotikus rövid szőrűnek rövid, vastag és erőteljes lábai vannak nagy, kerek mancsokkal, a karmok között szőrcsomókkal. A farok rövid, de arányos a törzs hosszúságához képest, enyhén kerek és bőséges szőrzet fedi. A szőrzetnek vastagnak, teltnek és puhának kell lennie, elugró, nem simul a testhez. Bundája vastagabb, mint a brit rövid szőrűé.

 

Jellemzői

Az egzotikus rövid szőrű

Bundája:

Rövid szőrű

Származási országa:

Amerikai Egyesült Államok

Mérete:

Közepes/Nagy

Gondozása:

Könnyű gondozni, hetente egyszer kell a bundáját fésülni és kefélni

Természete:

Nyugodt, gyengéd, visszafogott, élvezi, ha dédelgetik, és nagyon jó a természete

 

 

Chartreux (Karthauzi macska) :

A Chartreux kalandos történetű fajta.Őseit valószínűleg Dél-Afrikából vitték át Franciaországba, a fajta egyedeit a karthauzi kolostor szerzetesei tenyésztették tovább (ugyanebben a kolostorban kezdték el készíteni a világhírű karthauzi likőrt).Már a 16. században leírták a legfontosabb fajtajegyeket, de a karthauzi macska újkori története korántsem alakult szerencsésen.A második világháború idején a tenyészet java elpusztult vagy elvadult, az ősi vérvonal felhígult (gyakran perzsákkal vagy angol kékkel keresztezték), és csak az 1960-as években sikerült visszanemesíteni a fajtát.

 

A La Grande Chartreuse nevű francia kolostor szerzetesei tenyésztették a fajtát az 1300-as évektől.

A legszebb rajta a kék színű bundája és az okkersárga szeme. ŐsiKépvadászszenvedéllyel és vízhatlan bundával rendelkezik. Erős csontozatú és izmos testű. 

Robusztus típus, nem zömök, sem nem klasszikus, elegáns vadság sugárzik belőle. A nőstény teste közepesen hosszú, a kandúr hosszabb. Szőre finom, selymes, fénylő, tömött, nem fekszik szorosan a testre, ami gyapjas aljszőrzetének köszönhető. 

A fej hatalmas, széles, trapéz alakú. Erőteljes állkapocs és teljes arc jellemzi. A viszonylag kis pofa, keskeny párnákkal, aranyos, mosolygós benyomást kelt. A nyak rövid és erősen tűzött. A farok mérsékelten hosszú, erős, oválisan elvékonyodó. Bátor, vidám és nagyon szeretetéhes, halk szavú cica. 

A karthauzi kitűnő vadászösztönének és magas intelligenciájának köszönheti századokon keresztüli túlélését. Nagyon családcentrikus, még a gyerekek folyamatos nyúzását is jól viseli, ritkán jön ki a sodrából.

 

Szőrzet színe:

-kékesszürke,

-hamuszürke

 

Burma :

A rádzsaként (azaz indiai fejedelemként) ismert arany szemű burma állítólag buddhista templomokban élt, már a XV. században. Bár méltóságteljes és kecses, ugyanannyira lehet pajkos és túláradó is.

 

Története: 

A legenda szerint a burma macska a rövid szőrű egyik őse, akit istenként imádtak a burmai templomokban. Ez a leírás a tájföldi irodalom egyik versében szerepel, amely négy macskáról szól. A vKép ers keletkezése a korai XVII. századra tehető. A négy macska közül kettő egyértelműen egy burma és egy sziámi, amely szintén bizonyítja, hogy a két fajtának, amelyek szorosan kapcsolódnak egymáshoz, már több száz évvel ezelőtt is eltért a testfelépítése. Úgy vélik, hogy a mai burma 1920-ban keletkezett az Egyesült Államokban, egy kan sziámi és egy Burmából hozatott nőstény macska keresztezéséből. Ugyanakkor a XIX. században egy angol férfi a kék szemű sziámik mellé sárga szemű burma macskákat is magához vett, ám nem keresztezte őket. A burma mára közkedvelt fajtává vált, és számos színe megKépengedett. Ma túlnyomó részben Ausztráliában, Új-Zélandon és az Egyesült Államokban tenyésztik. A burma macskák szeretnek nagy csoportokban élni. Különösen azt szeretik, amikor egymáshoz bújva alszik el az egész család.

Általános megjelenése:

A közepes méretű macska testfelépítésének nem szabad emlékeztetnie sem a sziámiéra, sem a brit vagy az európai rövid szőrűére. A tömör test izmosnak és keménynek hat, nehezebb, mint amilyennek tűnik. A fej felül enyhén lekerekített, a közepes m éretű fülek hegyei enyhén hajlítottak. A nagy, egymástól távol elhelyezkedő szemek az aranyzöldtől a borostyánig bármilyen színűek lehetnek. A nagyon rövid szőrzet simul a testhez, alig van némi aljszőrzet. A bunda finom tapintású, csillogó és selymes. Minden más macskafajtától eltérően a burma altestének színe mindig világosabb, mint a háton és a lábakon található szőrzeté.

 

Jellemzői

A burma

Bundája:

Rövid szőrű

Származási országa:

Tájföld

Mérete:

Közepes

Gondozása:

Nem munkaigényes, hetente egyszer kell a bundáját fésülni és kefélni

Természete:

Rendkívül odaadó az emberrel, néha nagyon lelkes, imád játszani és mozogni

 

Brit rövid szőrű :

Bonyodalmaktól mentes, türelmes és csendes.

 

Története:

Egy bizonyos nagy-britanniai Mr. Weirnek tulajdonítják az angol házi- és utcamacskák keresztezéséből létrehozott egységesített fajta ötletét. Az első brit rövid szőrű macskát, akit egyébként Brite-nak hívtak, 1871-ben mutatták be egy kiállításon, ahol elég lesújtó volt a kKépözönség reakciója. Az évek múlásával a brit rövid szőrű népszerűsége igen ingadozó volt, amely főként a perzsa macska növekvő közkedveltségének volt betudható. Ma már határozottan egyike a három legnépszerűbb macskafajtának. A karthauziként ismert kék változat a legkeresettebb rövid szőrű fajták egyike. Miután az egyes tenyésztői szervezetek nem tudnak megegyezésre jutni az európai rövid szőrű azonosítását illetően, itt kell megemlíteni a brit rövid szőrű és az európai rövid szőrű közti különbségeket: a brit rövid szőrűnek kerek, széles feje van, rövid, nagyon erős nyaka és rövid, igen sűrű bundája, amelyet gömbölydeden párnáz ki a bőséges aljszőrzet.

Általános megjelenése: 

Nagy, tömör, erőteljes macskafajta, amely izmos, széles mellkassal, valamint erős vállakkal és háttal rendelkezik. A fej kerek és zömök, a koponya széles, a nyak pedig rövid, erős és jól fejlett. A kis fülek a hegyüknél kissé kerek formájúak, a nagy, széles szemek szintén. A farok rövid és vastag, a vége pedig lekerekített. A rövid, zömök lábak erőteljes, kerek mancsokban végződnek. A bunda rövid, dús, és a terjedelmes aljszőrzet miatt nem simul a testhez. Színesnek kell lennie egészen a szőrszálak tövéig, kivéve az ezüst és a cirmos változatoknál.

 

Jellemzői

A brit rövid szőrű

Bundája:

Rövid szőrű

Származási országa:

Nagy-Britannia

Mérete:

Nagy

Gondozása:

Nem túl munkaigényes, hetente egyszer kell a bundáját fésülni és kefélni

Természete:

Bonyodalmaktól mentes, türelmes és csendes

 

 

 

 

 

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

125kilométrl ni

(Noémi, 2012.04.18 08:52)

,kimjugzhjjbg hgzrf